Adott egy óriási tábla…
Adottak a Bábuk…
Adott egy dobókocka…
Adott egy pakli kártya…
Adott egy játékleírás…
Mindannyian a Start mezőről indulunk.
Ha hatost dobsz, lemehetsz a Földre, emberi testet ölthetsz.
kép: pixabay
Innentől kezdve minden a Te kezedben van.
Te dobsz a kockával, Te lépegetsz, Te választod meg az útvonalat, Te húzod a kártyát, Te döntesz, hogy maradsz vagy kilépsz.
Dobogatom a kockát, lépegetek. Ha kártyás mezőre lépek, akkor valószínűleg döntés előtt állok.
De a kártyákban mindig vannak “gonosz” lapok is:
De persze vannak szerencsét hozó, támogató, és előrelépést segítő lapok is.
Hogy ki mit húz ki a pakliból? Mondhatnánk, hogy lutri, de azért mégis tudjuk, hogy nem az.
Ha szépen menetelsz előre, betartva a szabályokat, megugorva a mérföldköveket és teljesítve egy-egy központi mező előírásait, akkor Te egy sikeres Bábu vagy.
Szemed előtt a Cél mező lebeg, a “gonosz” kártyánál bosszankodsz egy sort, próbálod megbűvölni a kockát, hogy minél tempósabban haladj előre.
Vajon minden Bábunak ez az útja? Akkor vagy a játékleírás szerint sikeres Bábu, ha ezen a vonalon menetelsz? Ha minél több pontot gyűjtesz?
A kérdés az, hogy mindenki egyszerre játszik a táblán?
Vagy előfordulhat olyan, hogy valaki letér róla? Esetleg kiesik a játékból?
Vagy a többi Bábu kiszorítja?
Ők a Kívülállók. Ők már nem részei a játéknak.
kép: pixabay
Nincs a lábuk alatt kijelölt kötelező haladási irány. Nincsenek megugrandó szintek, nincs pontozás.
Ők nem bábuk többé.
Elszórva – de akár csoportokba verődve – kívülről figyelik a nagy Játéktáblát.
Van egy-két Bábu, aki ha elhalad mellettük, kitekint rájuk.
Lehet, hogy irigyli is őket, hogy el merték hagyni a Játék védelmét.
Van, aki tudomást sem vesz róluk, mert rója a köröket és hajt a Cél felé.
A Kívülállók felszabadultak.
Nem határozza meg döntéseiket sem kártya, sem kocka.
Kijelölik saját ösvényüket, melyen saját tempójuk szerint haladnak. Akkor állnak meg “pihenni”, ha ők szeretnének.
Ritka, hogy visszafelé lépnének, de azt is bármikor megtehetik.
Változtathatnak irányt.
Bármikor a Start mezőre léphetnek. Nem kapnak ugyan jutalompontot érte, de nem is számít.
Saját útjukat járják.
Elfogadják a mellettük, a nagy táblán játszó Játékosokat is. Még akkor is, ha a tábla Bábui őket nem.
Megértik, hogy valaki Bábu szeretne maradni. Mert a Bábunak biztonságos, kijelölt irányú, “könnyebb” élete van. A Bábuk még mindig sokkal többen vannak, mint a Kívülállók. Ez a tömeg védelmet is biztosít.
A Kívülállók védtelennek tűnhetnek.
De nem azok. Ha nem is egymás mellett haladnak, akkor is számíthatnak egymástól segítségre.
A Bábuk világában verseny van. Az a fontos, hogy ÉN előre jussak. Nem biztos, hogy a másik Bábut magam elé engedem.
A Kívülállók világában nincs verseny. Mindenkinek egyéni Célja van.
Tény: bármikor leléphetünk a tábláról.
A Játékszabály viszont van annyira rugalmas, hogy vissza is léphetünk, ha szeretnénk.
Büntetőlap nélkül.
Nehéz lesz ugyan visszaintegrálódni a többi Bábu közé, és lehet, hogy mindvégig megmarad benned a kívülállósság érzete.
És nem biztos, hogy ezen a Játéktáblán igazi Társra lelsz.
Szerintem egy a lényeg: ott legyél, ahol JÓL érzed magad.
Ne bántsuk a Bábukat, és ne bántsuk a Kívülállókat sem.
Tartsuk tiszteletben egymás döntését.
♥♥♥
Egy Kívülálló
Híres kívülállók: gyermeket nem vállaló Nők, saját nemükhöz vonzódók, saját világukat építők, Utazók, munkarenden kívüliek, ÖNmegvalósítók, boldog Szinglik… és még sokan Mások.
Ha tetszett az írásom, köszönöm, ha megosztod!
Olvasd el a többi blogbejegyzésemet itt a Cafeblog oldalán vagy a Facebook oldalon.
Megtalálsz a Facebook-on itt: Soul Spa Masszázsok és Lélektuning és itt: SimerArt