Lélektuning

A környezettudatos létezés nem ismeretlen számomra.  Jó pár éve igyekszem apró lépésekkel tenni azért, hogy minél kisebb legyen az ökológiai lábnyomom. Amióta kiköltöztünk falura, és van nagy kert, minden szerves anyagot komposztálunk, szelektíven gyűjtünk.  Több, mint egy éve használom a szuper szövetszütyőket zöldség-gyümölcs vásárlásra.  Nem veszünk PET palackos termékeket, és igyekszünk nem pazarolni.  Én nagyon… Tovább »

Ma találtam egy négylevelű lóherét.  Tudom, ez még nem olyan nagy kunszt. Na de az előzmény, az elősztori, aminek ez lett a befejező momentuma… gyere, elmesélem.  A négylevelű lóhere gyerekkorom-kamaszkorom időszakában szinte mindennapos volt az életemben.  Igen.  Ha hiszitek, ha nem, a házunk udvarán volt egy négylevelű lóhere telep. Lehajoltál, és máris találtál egyet.  Mindet… Tovább »

Adott egy óriási tábla…  Adottak a Bábuk…  Adott egy dobókocka…  Adott egy pakli kártya…  Adott egy játékleírás…  Mindannyian a Start mezőről indulunk.  Ha hatost dobsz, lemehetsz a Földre, emberi testet ölthetsz.  Innentől kezdve minden a Te kezedben van.  Te dobsz a kockával, Te lépegetsz, Te választod meg az útvonalat, Te húzod a kártyát, Te döntesz,… Tovább »

Imádom a rendet! A rend és a tisztaság az én vesszőparipám. Egyesek szerint már-már betegesen rendszerető vagyok.  Tipikusan olyasvalaki, akinek szúrja a szemét a portörlés után 2 mm-re elmozdított tárgy. Mert annak nem OTT van a helye.  Ezt sokan nem bírják hosszútávon elviselni. Nem is igen lesz nekem aranylakodalmam 🙂  Én viszont szeretem. Ez egy… Tovább »

Emlékeztek-e az első Magyarországon leadott szappanoperára?  Rabszolgasors, azaz Isaura története. Ugyan még kicsi gyerek voltam, amikor ment, de arra emlékszem, hogy egész kultusszá nőtte ki magát, szinte mindenki azonosult szegény Isaura történetével… De vajon miért?  Valahol mindannyian rabszolgák lennénk? A modern kor rabszolgái?  Annak ellenére, hogy a rabszolgaság már nem “létezik”, mégis fennmaradt, csak másképp? … Tovább »

Múlt héten vidéken ismét megnyithattak a szolgáltatások.  Ebbe a kategóriába tartozok én is.  Elözönlötték a közösségi hírfolyamot az “újra nyitva vagyunk”, “nyitunk” posztok, sőt, aki vendégeket fogadott, már közös szelfiket is  feltöltött.  A korlátozás alatt számos poszt arról szólt, mennyire türelmetlenek már az emberek, mert mennének kozmetikushoz, körmöshöz, masszőrhöz stb., és napi több üzenetet írogatnak,… Tovább »

Legyen az testi, szellemi vagy lelki. Mindent oda pakolunk.  Úgy, mint amikor felveszünk egy hátizsákot. Csak ezt a zsákot szinte soha nem tesszük le. Szinte már egybenőtt a hátunk bőrével, és sok esetben bele is mélyesztette karmait a húsunkba is. Épp ezért is fájdalmas, ha megpróbáljuk levetni. Tép, húz, jajgatunk…. Inkább ott hagyjuk… A számtalan… Tovább »

Masszőr vagyok. Masszázsokkal és lélekterápiás kezelésekkel foglalkozom. A masszázs – ami egyébként arab származású szó, és simogatást jelent – számomra valódi hivatás. Nem munka. Ha megyek, nem azt mondom, hogy megyek dolgozni. Megyek a masszázsba. Ez nekem nem egy dolog. Egy élmény. Az adás élménye. Mégis mindig én is valami plusszal jövök haza. Én is… Tovább »

Most felértékelődött az online kommunikáció. Szinte az egyetlen csatorna, ahol tudunk a többiekhez, barátainkhoz, távoli családtagjainkhoz kapcsolódni. De lehet-e ez online is valódi? Ha látom is a képernyőn az arcát, de érezhetem úgy igazán a másikat? Érzékelhetem a belőle áradó nyugalmat, energiát, szeretetet? Hogy a fenébe tudok átnyúlni a virtuális határon, és magamhoz ölelni a… Tovább »

Remélem azért más is van ezzel így. És a 7,5 milliárd emberből ezzel nem vagyok egyedül. Méltatlanul bánunk Hétfővel. Ezért úgy éreztem, itt az ideje kiállnom mellette. Persze, ez nálam sem volt mindig így… Amúgy mikor is alakul ez ki? Iskoláskorban? Vagy már óvodában? Egy biztos, a suliban már elkezd csírázni a “nem-szeretem-a-hétfőt” szindróma. Aztán… Tovább »