<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Lélektuning</provider_name><provider_url>https://lelektuning.cafeblog.hu</provider_url><author_name>S. Erika</author_name><author_url>https://lelektuning.cafeblog.hu/author/simonovits_erika/</author_url><title>Földanyának elege lett belőlünk!</title><html>[caption id=&quot;attachment_76&quot; align=&quot;aligncenter&quot; width=&quot;300&quot;]&lt;img class=&quot;wp-image-76 size-medium&quot; src=&quot;https://lelektuning.cafeblog.hu/files/2020/01/earth-4307180_960_720-300x300.png&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;300&quot; /&gt; kép: pixabay[/caption]

És én abszolút egyetértek vele!

Betelt nála a pohár.

Jó darabig csak fejcsóválva nézte, amit művelünk, és ahogy elképzelem, egy birka türelmű asszony, de nála is elszakadt a cérna.

És egyébként... mit művelünk?

Kizsigereljük egyetlen lakhelyünket. Azt hisszük, hogy a Föld gyomra végtelen, és elnyel bármit.

Azt hisszük, hogy, mint egy boltban, mindig újratölti valaki a polcokat, és mindig elérhető lesz minden.

Vajon mikor ébredünk rá, hogy ez nem így van?

Mikor ébredünk rá arra, hogy itt az ideje cselekedni?

Mindenkinek hozzá kell tennie a maga részét, amit tud. Legyen az szelektív gyűjtés, műanyagcsökkentés, napi hulladék csökkentés, meg úgy egyáltalán, némi tudatosság minden téren.

[caption id=&quot;attachment_75&quot; align=&quot;aligncenter&quot; width=&quot;300&quot;]&lt;img class=&quot;wp-image-75 size-medium&quot; src=&quot;https://lelektuning.cafeblog.hu/files/2020/01/earth-1013746_960_720-300x300.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;300&quot; /&gt; kép: pixabay[/caption]

Elborzadva nézem szinte nap, mint nap, hogy az emberek zacskóba teszik a banánt.

Miért?! Miért irtózunk annyira a már mindenhol kapható zöldség-gyümölcs zsákocska használatától? Az elmúlt 1 évben, amióta én használom, 1, azaz egyetlenegy hölgynél láttam ilyet.

Ciki lenne? Szerintem sokkal cikibb a banánt zacskóba rakni.

Fájó szívvel nézem a természetet, az állatokat, akiket kihasználunk. Akik sokszor ránk vannak utalva, mi pedig nem is érző lényként bánunk velük.

Hol veszett el belőlünk az emberség? Az érzések? A felelősség? A 20. században hagytuk volna?

Butaság azt gondolni, hogy a távoli ausztrál bozóttüzek, vagy a távoli sarkvidéki jégolvadás minket úgysem érint. Mert nem itt történik. Sokan ezzel nyugtatják magukat.

De Földanya nem válogat. Nemcsak Ausztráliára fog fókuszálni, vagy az Északi-sarkra.

Ő mindenhová elér. És el is fog.

Mi lenne, ha megpróbálnánk kompromisszumot kötni vele?

Szerintem még hajlandó lenne rá.

Lehet, hogy titkos helyeken épülnek a filmszerű mentőbárkák, vagy a Marsra repítő kolónia-űrhajók, de nem hiszem, hogy kaphatunk rá jegyet. Még last minute-ben sem.

Mi itt maradunk. Nincs hová mennünk.

Én itt szeretnék még élni jó pár évtizedet. Megvalósítani az álmaimat, a vágyaimat. Itt, a Földön.

Nem egy pohár vízért küzdeni 30 év múlva.

[caption id=&quot;attachment_77&quot; align=&quot;aligncenter&quot; width=&quot;300&quot;]&lt;img class=&quot;wp-image-77 size-medium&quot; src=&quot;https://lelektuning.cafeblog.hu/files/2020/01/together-2450081_1280-300x90.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;90&quot; /&gt; kép: pixabay[/caption]

Tegyünk együtt, kérjük meg együtt Földanyát, adjon egy kis haladékot!

Ha együtt, közösen lépünk fel, sikeresek lehetünk!

Hajrá emberek, hajrá!</html><type>rich</type></oembed>