Legyen az testi, szellemi vagy lelki.
Mindent oda pakolunk.
Úgy, mint amikor felveszünk egy hátizsákot.
Csak ezt a zsákot szinte soha nem tesszük le. Szinte már egybenőtt a hátunk bőrével, és sok esetben bele is mélyesztette karmait a húsunkba is.
Épp ezért is fájdalmas, ha megpróbáljuk levetni. Tép, húz, jajgatunk….
Inkább ott hagyjuk…
A számtalan egyéb népbetegség mellett szerintem a hátfájással küzdők országa is lehetnénk.
Ezt masszőrként is állíthatom. Talán nem is találkoztam még olyan vendéggel, akinek ne fájt volna a dereka, a háta, vagy a nyaka.
A derekunk a döntésképtelenség területe, a hátunk a “mindentviszek”-puttonya, a nyakunk a nézőpontváltásé.
A hozzám érkezőkkel nagyon sokat szoktunk beszélgetni erről: miért fáj a hátam?
Mindenkinek ugyanazt tudom elmondani: a fizikai tünetek enyhítésével – értsd mondjuk hátmasszázs – pár napra csökkenhet a fájdalom. De ilyenkor nem az okokat kezeljük, azok továbbra is ott maradnak.
Ezért van az, hogy pár nap után minden ugyanolyan. Ugyanaz a fájdalom, ugyanaz a merevség, de már… megszoktuk.
Ha leírná mindenki egy listára, hogy mit cipel a hátán, sokan megdöbbennének. Vagy rögtön sírva is fakadnának.
A múltbéli dolgok, a család régi dolgai, mintái, a jelen, a jövő miatti aggódás, a saját életem terhe, a másik életének terhe… Hopp, egy kulcsszó!
Első lépésként érdemes lenne a másik ember hátizsákját szépen visszaadni neki.
Ne cipeljük másét! Hát nem elég nekünk a magunké is?
Második lépésként kinyithatjuk, és belekukkanthatunk.
Apránként el lehet kezdeni szortírozni, és kirakosgatni belőle a köveket, kavicsokat.
Mert bizony, legtöbbször már megkövesedett dolgokat viszünk benne, épp ezért is olyan nehéz.
Hagyjuk… adjuk vissza a köveket a természetnek, majd ő tudja, mi a dolga vele.
Nem kell sietni. Ha azonnal, egy csapásra kiürítenénk vagy ledobnánk a zsákot, eldőlnénk. Egyszerűen elveszítenénk az egyensúlyunkat. Olyan hirtelen jönne a könnyedség.
Nem szabad. Lassan, apránként.
kép: pixabay
Képzeljétek el, hogy mentek a saját utatokon.
Mondjuk pár méterenként (ami a valóságban lehet nap, hét vagy akár hónap) kivesztek egy követ, és leteszitek magatok mögé. Vagy ha úgy tartja kedvetek, hátra is dobhatjátok.
Egy a fontos: soha ne tegyétek vagy dobjátok magatok elé.
Mert akkor félő, hogy jártadban-keltedben megtetszik, és újra lehajolsz érte.
Felmerülhet benned a kérdés: kiürülhet-e teljesen a zsák?
Szerintem igen…. hát, lehet, hogy egy-két apró kavicsocska marad az alján, de azt már meg sem érzed.
Elképesztő nyomást helyezünk a saját hátunkra. Ezért fáj. Mi magunk ülünk rajta, és tapossuk, és ütlegeljük.
Meghozni nagy döntéseket, és vállalni a változással járó felelősséget… nem könnyű.
A minap én három nagy horderejű döntést hoztam. Érettek már jó ideje, s a koronavírus helyzet hozta érzelmi hatások, és lehetőségek végül egy óriási löketet adtak.
Megnyomták a gombot, az ajtó kinyílt.
Sok mindent kipakoltam már a zsákomból, de ez a három nagy kő még benne volt.
Nem fértek át az ajtón.
Így nem is volt kérdés: ők már nem jönnek velem.
Másnap azt vettem észre, mintha a hátam levegőmolekulákból állna.
Mintha nem is lenne.
Pedig nem voltam sem masszőrnél, s nem kentem rá csodakrémet sem.
Nem a tüneteket enyhítettem, hanem az okot szüntettem meg.
A görcsöt, amin régóta rágódtam már.
Elképesztő megkönnyebbülés… a hátam nagyon hálás most, és szeret.
Én is szeretem. Sokat szenvedett az elmúlt években, megviselt lett.
kép: unsplash
Megígértem neki, hogy többé nem szuszakolok be a zsákba ekkora köveket.
Ha már beleteszek valamit, akkor az mondjuk egy-egy szép kristály lesz.
Nem kell(!) együtt élnünk a hátfájással.
Nem kell elfogadnunk, hogy az életünk része.
Nem kell legyintenünk, arra hivatkozva, hogy másnak is fáj.
Nem kell folyton magunk mellett tudnunk a köveinket.
Adnak egyfajta biztonságot, mert esetenként mondjuk jól körbepakolhatom magam velük, és védőfalat építhetek?
Tudom.
De elhúznak, és visszatartanak. És fájdalmat okoznak. És izomgörcsöket.
Ne cipeljünk ennyi mindent!
Higgyétek el, könnyebb lesz a hátatoknak, és nem izomgörcsökkel kell a masszőrhöz menni, egyszerűen csak az élmény kedvéért!
Hajrá!
Köszönöm, hogy elolvastad, ha tetszett a cikk, olvasd el a többi bejegyzésemet is itt, a Cafeblogon.
Vagy keress itt: www.facebook.com/soulspamassagetherapy
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: