Hiányzik a jótékony érintés

kép: freepik

Masszőr vagyok.

Masszázsokkal és lélekterápiás kezelésekkel foglalkozom.

A masszázs – ami egyébként arab származású szó, és simogatást jelent – számomra valódi hivatás. Nem munka.

Ha megyek, nem azt mondom, hogy megyek dolgozni. Megyek a masszázsba.

Ez nekem nem egy dolog. Egy élmény. Az adás élménye.

Mégis mindig én is valami plusszal jövök haza. Én is kapok. Akár egy pozitív visszajelzést, egy megkönnyebbült mosolyt, vagy csillogó szemek lenyomatát.

De most ez nincs. 

Kérem ne értse félre senki, de én szeretek érinteni. Szeretek simogatni.

Többen is mondták már nekem, hogy ez mennyire látszik, s érződik. Például a masszázs tanfolyamokon, ahol tanítok, a “nebulók” szoktak ilyen visszajelzést adni.

Tudom, hogy aki megtisztel a bizalmával, és úgymond a kezem alá fekszik, gondoskodásra, és szeretetre vágyik. Még akkor is így érzem, ha nem mondja.

Még egy gyúrós hátmasszázsnál is, ahol persze inkább a testi, fizikai érzetek vannak előnyben, a görcsös izmok feloldása a cél, még ott is.

Olyan 8-13 éves korom között orvos szerettem volna lenni. Gyógyítani akartam, buzgón gyűjtöttem a könyveket, ki volt plakátolva a szobám az idegrendszert és csontvázat ábrázoló fénymásolatokkal, egy ismerősünk még sztetoszkópot is szerzett nekem.

10 éves lehettem, amikor egy falusi búcsúban, vagy valami fesztiválon apukám odavitt egy jósnőhöz. Talán cigányasszony lehetett, ült a prérin egy asztalkával, kártyával a kezében. Egyetlen dologra emlékszem az egészből, amikor azt mondta:

“Te gyógyítani fogsz a kezeiddel. Mi akarsz lenni? “

Én mondtam, hogy orvos. Hát ez egy 10 éves kislány elméjében igencsak jó táptalajra lelt, olyan mélyen berögzült a tudatomba, hogy mai napig hiszek benne.

Nem lettem orvos, de ez a mondat, akár egy mantra, ott van mélyen bennem. A szívemben.

Félreértés ne essék, nem azt állítom, hogy varázserőm van.

kép: pixabay

Egyszerűen csak hiszek az érintés jótékony, gyógyító erejében.

És ez… ez a jótékony érintés hiányzik most az életemből.

Meg persze az előtte-utána beszélgetések a vendégekkel, a történetek, az érzetek.

Drága Vendégeim! Hiányoztok!

Hiányoznak az illatok, az előkészületek mozzanatai, a fények, a hangulat. Az, ahogy megérkeztek, ahogy leültök, és annyiszor elmondjátok, milyen jó oda megérkezni.

Néha elkalandozik a figyelmetek a festményeim felé, és belemerültök.

Én csak ülök a széken, és hallgatlak Titeket. Ha szünetet tartotok, akkor is csak figyelek.

Nem akarom megtölteni a beálló csendet semmivel. Mert jótékony az a csend is.

Amikor ott vagyok, én is kicsit átminősülök. Belehelyezkedem a miliőbe.

Nem tudom, hány hétig tart ez, és mikor tudunk újra ebbe belesimulni.

Nem tudom, mikor tudok ismét jótékony érintésekkel adakozni.

Most próbálom a kreatív vonalon tornáztatni ujjaimat, és az alkotás erejével teremteni.

Nem olyan, közel sem.

Mégis tartja bennem az erőt az, hogy amikor újra tudunk találkozni, öleléssel üdvözölni egymást, Nektek is mennyire jól fog esni ismét ez a jótékony érintés.

kép: pixabay

A kezeim ismét életre kelhetnek, és tenyereimből, mint a szívközpontom mellék-csakráiból ismét áramolhat a szeretet.

Amíg nem térhetünk vissza, videókban, és írásaimon keresztül tudunk találkozni az online térben. Remélem, ezáltal is össze tudunk néha-néha kapcsolódni, és tudtok ezekből Ti is erőt meríteni.

A jótékony érintés most kis időre átminősül jótékony szavakká.

Fogadjátok ezeket is ugyanolyan nyitottan, és örömmel, mint a kezeléseket!

Ha megtehetitek, maradjatok otthon!

Vigyázzunk egymásra, tartsatok ki, mert várlak Titeket ott, valahol a jövőben sok szeretettel!

Ha tetszett az írás, köszönöm, ha megosztod!

Itt is megtaláltok:

www.facebook.com/soulspamassagetherapy

Iratkozzatok fel YouTube csatornámra, ahol megismerkedhettek a csakrákkal:

https://www.youtube.com/watch?v=Isak9q_02CA