Hétfő… én szeretlek!

Remélem azért más is van ezzel így.

És a 7,5 milliárd emberből ezzel nem vagyok egyedül.

Méltatlanul bánunk Hétfővel.

Ezért úgy éreztem, itt az ideje kiállnom mellette.

Persze, ez nálam sem volt mindig így…

Amúgy mikor is alakul ez ki?

Iskoláskorban? Vagy már óvodában?

Egy biztos, a suliban már elkezd csírázni a “nem-szeretem-a-hétfőt” szindróma. Aztán ez egyre csak mélyül, és lassan minden sejtünkbe beépül. Végül, amikor már munkahelyünk van, sokszor tényleg fizikai fájdalommal vegyes feszítéssel ódzkodik minden porcikánk vasárnaponként.

Minden, de tényleg, szinte minden szegény Hétfő ellen szól.

Vegyük már csak a hangzását is: hétfő. Mély, és szinte letargikus. Hozzá képest a péntek lágy és dallamos.

Ugye, hogy érződik a különbség?

Szóval szegény Hétfő már jó régen meg lett bélyegezve, és már ebbe születünk bele.

Pedig Ő igazán nem tett semmit. Ő ugyanolyan nap, mint a többi. Se több, se kevesebb. A természetnek mindegy, hogy hétfő van. Ragyogóan tud sütni a nap egy hétfő reggelen is.

A madaraknak is mindegy, hogy hétfő van, mert ugyanolyan lelkesen csiripelnek, nem tesznek különbséget.

Vasárnap délutánonként elárasztják a közösségi felületeket a “hétfő-mémek” és posztok.

Számtalan tárgy, reklám, felirat hirdeti Őt úgy, mint egy ellenséget.

Erről eszembe jutott, hogy van egy Snoopy-s zokni sorozatom a hét napjaival. Még ott is így ábrázolják:

Meg tudjuk változtatni az időt, hogy ne legyen hétfő?

Nem.

Át tudjuk ugrani, hogy kedd legyen?

Nem. Plusz akkor nyilván Kedd lenne a következő bűnös.

Meg tudjuk változtatni a saját hozzáállásunkat?

Igen.

Kezdjük azzal, hogy nem bántjuk többé. Ha folyton csak negatív jelzőkkel illetjük, Ő maga is elhiszi, mennyire silány és szörnyű, és mindenki utálja. Hát lesz kedve így élni? Lesz kedve így örömtelinek lenni és hinni, bízni magában?

Aztán kezdjük lépésről-lépésre meglátni benne a Jót. Mert Hétfőnek igenis vannak értékei. Vannak benne szerethető tulajdonságok. Van benne humor.

És szerethető. Igen. Hétfő is. 

 

Ő nem egy mélypont a hétvégi extázis után. Őt is meg lehet tölteni ugyanannyi csodával, lelkesedéssel, mint Szombatot (azt hiszem a legtöbb ember számára ő a csúcs a Hétből).

Tudom, hogy számtalan – jelenleg megváltoztathatatlannak tűnő – szokás, tevékenység, “muszájság” kötődik hozzá.

Igen, én szabadúszó vállalkozóként szerencsés vagyok, meg nincsenek gyerekeim, ezért nem is érthetem én ezt… mondhatjátok.

De én értem, higgyétek el.

Én magam vagyok rá az élő bizonyíték, hogy Hétfőt lehet szeretni. Hogy lehet értékelni. Örülni neki, hogy ismét itt van és eljött.

Mondani neki reggel:

Jó reggelt Hétfő!

Ma, együtt csodákra leszünk képesek! Köszönöm, hogy vagy és együttműködsz velem!

Este pedig megköszönni mindent, amit aznap adott nekünk. Ez lehet lehetőség, lehet egy érzés, vagy eszköz. Bármi, amiért hálásak tudunk lenni neki.

Így egyre többen szeretnénk Őt. És akkor Ő is elhinné végre, hogy Ő nem rossz. Csak a körülmények, és a megítélés skandálta azzá.

S lehetne vasárnaponként egyre több mosolygós, hétfő-váró posztocska.

És egyre több emberben átminősülne. Elkezdenénk rá másként tekinteni, és szeretettel körülvenni.

Így Hétfő is büszkén, örömmel húzná ki magát. Végre azt érezné, hogy a Hét ugyanolyan értékes tagja ő is, mint a többi. A többiek is jobban befogadnák.

Nem lenne többé magányos, és elszigetelt.

Biztatlak Titeket, hogy próbáljuk ki együtt, egyre többen.

Mondjátok utánam:

Hétfő, én szeretlek!

Ha tetszett az írásom, köszönöm, ha megosztjátok.

Itt is megtaláltok:

https://www.facebook.com/soulspamassagetherapy

https://eramasszazsokeslelektuning.webnode.hu/