Lélektuning

Masszőr vagyok. Masszázsokkal és lélekterápiás kezelésekkel foglalkozom. A masszázs – ami egyébként arab származású szó, és simogatást jelent – számomra valódi hivatás. Nem munka. Ha megyek, nem azt mondom, hogy megyek dolgozni. Megyek a masszázsba. Ez nekem nem egy dolog. Egy élmény. Az adás élménye. Mégis mindig én is valami plusszal jövök haza. Én is… Tovább »

Most felértékelődött az online kommunikáció. Szinte az egyetlen csatorna, ahol tudunk a többiekhez, barátainkhoz, távoli családtagjainkhoz kapcsolódni. De lehet-e ez online is valódi? Ha látom is a képernyőn az arcát, de érezhetem úgy igazán a másikat? Érzékelhetem a belőle áradó nyugalmat, energiát, szeretetet? Hogy a fenébe tudok átnyúlni a virtuális határon, és magamhoz ölelni a… Tovább »

Remélem azért más is van ezzel így. És a 7,5 milliárd emberből ezzel nem vagyok egyedül. Méltatlanul bánunk Hétfővel. Ezért úgy éreztem, itt az ideje kiállnom mellette. Persze, ez nálam sem volt mindig így… Amúgy mikor is alakul ez ki? Iskoláskorban? Vagy már óvodában? Egy biztos, a suliban már elkezd csírázni a “nem-szeretem-a-hétfőt” szindróma. Aztán… Tovább »

Milyen mérce alapján ítéljem meg a saját sikerességemet? Kinek a módszere, vagy kinek a véleménye alapján? Vállalkozóként gyakori dilemma ez nálam. Sikeres vagyok? Egyáltalán, mi az, hogy siker? Ha sok ügyfelem van, az vagyok? Ha sok pénzt keresek, az vagyok? Ha mások szemében az vagyok, akkor az vagyok? Mégis, mitől leszek az? A vállalkozásomat masszőrként… Tovább »

  Szerintetek meddig lehet fenntartani az igazi figyelmet egy másik lény iránt? Ti meddig tudtok valakire úgy figyelni, hogy közben nem kalandozik el az elmétek, hanem tényleg csak őrá figyeltek? Az igazi figyelmet fenntartani nehéz? Nehéz. Miért is? Mert ezer impulzus ér minket minden másodpercben. Pittyeg a telefon, szól a gyerek, kint esik az eső,… Tovább »