Kép: unsplash
Mostanában fogalmazódott meg bennem a maga teljes valóságában a gondolat, hogy az
ÉLETET NEM KELL TÚL KOMOLYAN VENNI.
És tényleg…
Elmorfondíroztam rajta, miért is ébredt ez így fel bennem, miért pont most, és habár eddig sem vettem véresen komolyan, de most értettem meg igazán?!
Akik ismernek, vagy követnek, tudják már rólam, hogy habár jártam egyetemre, de nincs diplomám, nincsenek komoly földi javaim (saját ház, autó, nagy vagyon stb.), és mégis örömtelien, sikeresen tudom megélni a mindennapjaimat.
Nagyon sokáig aggódtam én is a fentiek miatt, sokszor szégyenkezve titkoltam, főleg a munkahelyeimen.
Többször is felróttam magamnak, hogy nem sikerült 35 éves koromra megteremtenem egy saját kis lakást, nincs egy praktikus kisautóm, nincs komoly “biztonsági tartalékom”. Ma is előfordul még, hogy rápillantva a bankszámla egyenlegemre, megremeg a szívem, hogy
Ó, te jó ég, mi lesz …. és itt megállítom a mondatot.
Mi lesz velem?! Így hangozna, de aztán rákoppintok a saját fejemre.
Erika! Mi lesz veled? Hát az, amiben hiszel, és amit szeretnél. Ilyenkor előveszem az emlékeket, hogy mi történt velem tavaly, amikor tényleg, de tényleg minden odaveszni látszott, és tényleg nem tudtam: mi lesz velem?
Mi lesz velem, ha nem veszem elég komolyan az életet??
Tudjátok mi lett? Hátradőltem.
És megtaláltak olyan lehetőségek, amikre nem is gondoltam. Nem is kell feltétlenül mindig előre részletesen megálmodnunk a dolgokat.
Elég, ha egyszerűen csak megengedjük, aminek történnie kell.
Ez a tavalyi fordulópont óriási löketet és hitet adott nekem, hitet önmagamban, és az univerzumban működő segítő energiákban.
És most… most ez a jóféle “komolytalanság” még hozzám csapódott.
Egy hazafelé tartó úton egyszer csak behuppant mellém az anyósülésre.
Tényleg így történt, mert így talált meg engem ez a gondolat. Lehet, hogy követett már ideje, de mindig elhúztam előle, vagy másfelé kanyarodtam, esetleg visszafordultam.
Most végre utolért. Beült mellém, és azt mondta:
AZ ÉLETET NEM KELL TÚL KOMOLYAN VENNED.
kép: unsplash
Ne aggodalmaskodj folyton amiatt, hogy mid van, vagy mid lesz.
Nem kell állandóan azon pörögni, hogy mi lesz a jövőben.
Legyenek álmaid, céljaid, megvalósítandó ötleteid, de ne agyalj folyton!
Reggel, ha felkel a nap, élvezd! Érezd, hogy a sejtjeid is örömmel nyújtózkodnak, és éledeznek.
Ha nincs időbeosztásod aznapra, ne stresszelj!
Hagyd, hogy magával sodorjon kicsit. Ha jön valami, amihez kedved van, csináld.
Este legyen mosoly az arcodon, és csillogjon a szemed.
Tudom, hogy nagy adag bátorság kell ehhez a fajta “komolytalansághoz”.
De ez nem azt jelenti, hogy nem vagy tudatos, vagy felelősségteljes.
Egyszerűen csak annyit jelent, hogy megérted, szabad ÉLvezni az ÉLetet.
Hogy ne csak túlélj, és végigrohanj rajta.
Nem tudjuk, hol a földi létünk vége. És, ha eljön az idő az átlépésre, akkor egy izgalmas, kalandos, élményekkel, örömmel teli életre szeretnénk visszatekinteni.
Én szeretnék.
Nem mindig könnyű, de egyre jobban megtanulom, hogyan vegyem könnyedén.
kép: unsplash
Bosszankodás helyett humorral reagálni.
Ítélkezés helyett elfogadással.
Harag helyett szeretettel.
Szorongás helyett elengedéssel.
Stresszelés helyett egy kis hátradőléssel.
Sértődés helyett nevetéssel.
Az életet… egyszerűen ÉLVEZD!
Ha tetszett az írásom, és szeretnél többet megtudni rólam:
www.facebook.com/soulspamassagetherapy
www.eramasszazsokeslelektuning.webnode.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: