kép: pixabay

Azt mondják:

Egy ölelésnek minimum 20 másodpercig kell tartania, hogy kifejtse hatását.

Hogy megnyugtasson, hogy eltöltsön szeretettel, békével, örömmel.

Én magamnál is azt vettem észre, hogy nemhogy nem tart egy ölelés 20 másodpercig, de elég fukarul is osztogatom.

Már valahogy ez is kezd kikopni a mindennapokból, sőt… lassan minden érintkezési forma. Egy olyan virtuális védőháló kezd kiépülni körénk, a testünk köré, ami nem is engedi, hogy abba bárki belépjen.

Napjainkat szinte sci-fi-szerűen éljük, lassan a telefonunk a legfontosabb társ. Annyit van a kezünkben, hogy igazából Őt ölelgetjük egy nap a legtöbbet.

Minden percünk APPok sorozata, a napi rutint is eszerint éljük.

Elfogadva ezt, és nem hárítva, jutott eszembe az új évtized egyik legzseniálisabb találmánya:

HAPPY-HUGS-APP

kép: pixabay

Egy olyan applikáció, ami ölelésre késztet és figyelmeztet.

Az app fejlesztési folyamata rövid és gyors volt 🙂

Első fejlesztés: az App megadott időpontokban, vagy véletlenszerűen jelez, hogy ölelj meg valakit. Ez lehet akárki, aki éppen a közeledben van.

Megvétóztam. Miért?

Mert nem biztos, hogy egy vadidegen személy a bolti tejes hűtő mellett szívélyesen fogadná az ölelésedet. Például, ha meg kell ölelned egy jóképű férfit, de ott áll mellette a felesége, az tuti nem HAPPY HUGS.

Második fejlesztés: az App olyan, mint egy közösségi felület, felvehetsz bele ismerősöket, olyanokat, akiket szívesen megölelsz. Ez úgy működik, hogy az App megadott időközönként kisorsolja az egyik tagot, akinek azonnal küldened kell egy virtuális ölelést. Így nap, mint nap ölelések sorozatát kapná az ember. Természetesen élőben pedig kötelező egy igazit adni.

Ez jónak tűnik.

Ha van olyan App, ami a vízivásra figyelmeztet – ami szintén lételemünk – miért ne lehetne egy ölelés App is?

S ha a testünk pár hét alatt magától is hozzászokik, és jelzi, hogy vízre van szüksége – már nem is kell az Appot használni – vajon nem lenne így az öleléssel is?

Valljuk be, sokszor már félünk megölelni valakit, mert nem tudjuk, hogyan reagál rá. Félünk közel engedni magunkhoz másokat, mert behatolnak a személyes terünkbe.

Közben mélyen, legbelül nagyon vágyunk rá, mert a szeretet egyik formája egy igazi ölelés. Ilyenkor a szívközpontjaink találkoznak, lelkeink köszönnek egymásnak, és engedjük átáramolni energiáinkat a másikba. És fordítva.

Ha nem is létezik, és nem is tudjuk telepíteni telefonjainkra, de valahol magunkban feltölthetnénk a HAPPY HUGS APP-ot a saját kis belső szoftverünkre.

kép: pixabay

És, ha másképp nem is, önmagunkat figyelmeztessük időről-időre, hogy megöleljük azokat, akiket szeretünk, akik fontosak, kedvesek számunkra, vagy egyszerűen csak szeretnénk megölelni azért, hogy egy kis szeretet adjunk neki magunkból.

Nálam most zajlik a teszt üzemmód, figyelem a belső csengettyűmet, és igyekszem szívből jövő ölelésekkel elárasztani a körülöttem lévőket.

Telepítésre fel!

Ha tetszett az írás, itt többet is megtudhatsz rólam:

https://www.facebook.com/soulspamassagetherapy

https://eramasszazsokeslelektuning.webnode.hu/