Csomagolásmentes Karácsony

kép: Canva/SimerArt

Lassan minden pillanatunkba bekúszik a karácsony hangulata… a boltban, az utcákon, a TV-ben, már mindenhol özönlik ránk az ünnepi kavalkád.

Én is elkezdtem az apró, de praktikus ajándékok beszerzését, és már vágyom a Last Christmas felcsendülő dallamaira is.

Valami azonban megváltozott…

Valami évtizedek után már nem lesz az én karácsonyom része.

És ez nem más, mint a CSOMAGOLÓPAPÍR.

Ez lesz életem ELSŐ olyan karácsonya, amikor nem csomagolok.

Rólam tudni kell, hogy IMÁDOM a szép csomagolópapírokat. Ez egészen onnan ered, hogy gyerekként odavoltam a színesebbnél színesebb, különlegesebbnél különlegesebb iskolai csomagoló papírokért. Így esett meg, hogy nekem gimnazista koromban is voltak mesefigurás papírral bevont füzeteim.

A karácsonynak, illetve az arra való készülődésnek mindig igen fontos, szerves része volt a csomagolás. Amikor kibontom a fóliából, elkezdem kiteríteni, és megmutatkozik előttem az a csodálatos minta, amibe beleszerettem.

Mindig kerestem a különösen szép, egyedi papírokat. Volt olyan, többször is, hogy fontosabb volt számomra az, hogy az én gyönyörű csomagolópapírom csillogjon-villogjon a legszebben a fa alatt, és néha még a benne rejtőző ajándéknál is nagyobb hangsúlyt fektettem rá.

Mi változott?

Felnőttem? NEM.

Egyszerűen csak rájöttem, hogy azok a csodálatos papírok csak alig 1-1 órácskára tették szebbé az életemet, utána gyűrötten mindig a kanapé mellett végezték, majd a szemétben, vagy a cserépkályhában.

Belegondoltam, hogy az elmúlt években irdatlan mennyiségű papírt pazaroltam el a saját örömömre.

kép: pixabay

Természetesen rám is hatással volt ennek az évnek a környezetszennyezéssel, klímaválsággal, műanyag csökkentéssel kapcsolatos összes híre, cikke, benyomása.

Régóta vászonszatyrokat használok már, de most nyáron elhagytam a műanyag zacskót is, és a külön erre kapható hálókat használom.

Fantasztikus érzés ez, hogy én magam már legalább nem termelek zacskót, nejlont, PET palackot, és ezzel a picivel hozzájárulok az egészhez, a saját élhető környezetem fenntartásához. Mi emellett komposztálunk, és újrahasznosítunk is.

Hát, ez a hullám most a karácsonyomat is elérte. Most, hogy belegondolok, nem is fáj a szépséges csomagoló papírokról való “lemondás”.

Nem agyaltam sokat rajta, egyszerűen csak nem figyeltem már fel úgy rájuk, nem kerestem őket a tekintetemmel, mint régen.

Ajándék táskákat vettem – amennyire szükség volt, ugyanis mi családon belül szívesen adogatjuk oda-vissza, évről-évre ezeket. Így van, aki egy tavalyi tasakban kapja a most már el nem fedett – de ezáltal nem kevesebb meglepetéssel bíró – ajándékokat. És van, aki új tasakban kapja, de ezeket jövő karácsonykor szívesen várom vissza.

kép: pixabay

Vagy vannak gyönyörű dobozok, amit szintén lehet oda-vissza adogatni, vagy ajándékozás után másra felhasználni.

Apró lépések, tudom, de mégis olyan jó érzéssel tölt el.

Talán eszetekbe juthat, hogy így elmarad az arcokon villódzó izgalom és várakozás, vagy meglepett felkiáltások.

De talán nem is ez a lényeg. Nem a csomagolópapír által keltett illúzió, és büszkeség, hanem a magát azonnal megmutató ajándékban rejtőző szeretet.

Azt hiszem, ez a szeretet fog olyan érzéseket csalni az arcokra, a szemekbe, a szívekbe, ami értékesebb lesz számomra, számunkra bármely csillogó papírosnál.

Tartsatok velem, és tartsunk együtt CSOMAGOLÁSMENTES KARÁCSONYT!

Ha tetszett az írásom, többet megtudhatsz rólam itt:

https://www.facebook.com/soulspamassagetherapy

https://eramasszazsokeslelektuning.webnode.hu/