Én magam nap, mint nap küzdök a folyamatos elvárásokkal. A legtöbb azonban nem is velem kapcsolatos, hanem másokkal, a körülöttem lévő világgal.
Miért van ennyi elvárásunk? Vajon honnan fakadnak ezek? Hogyan lehet megszabadulni tőlük?
Talán valahol ezekre keresem a választ…
Végigtekintettem a saját elmúlt pár napomon, hetemen, és egy csomó dolgot össze tudtam szedni, ami nem felelt meg az elvárásaimnak.
A teljesség igénye nélkül:
– süt a nap, meleg van, szárazság – essen már az eső!
– esik az eső, szürkeség van – süssön már kicsit a nap!
– miért nem hoz új hajtást a szobanövény/miért nem virágzik már? Én mindent megteszek!
– túl sok a feladat erre a hétre, fáradt vagyok! Legyen kevesebb!
– alig van teendőm ezen a héten, haszontalan lennék?! Legyen több!
– egyedül vagyok itthon, vágyom a társaságra!
– nem vagyok egyedül, de jó lenne most egyedül!
– itthon van a párom, akkor miért nem foglalkozik velem?!
– nincs itthon a párom, miért nem hív/ír? Nem vagyok fontos?
– itthon van a párom, velem akar lenni, de én most úgy lennék egyedül! Hagyjon békén!
– pont az a termék nincs a boltban, amiért bejöttem! Nem hiszem el!
– nagyon gyorsan telik az idő, még nem csináltam meg, amit akartam!
– alig vánszorog az idő, mikor indulhatok már el?
– most miért nem úgy történnek a dolgok, ahogy én akartam??!!
És azt hiszem lehetne még sorolni.
Nektek is ismerősek ezek? Ti is tudtok hozzátenni a listához?
kép: pixabay
Vajon miért van az, hogy szinte alig akad olyan állapot, amivel akkor és ott tökéletesen elégedettek lennénk? Miért kúszik be alattomosan minden apró dologba az elvárás?
Miért olyan nehéz bármit is cselekedni úgy, hogy ne lenne elvárásunk azzal kapcsolatban?
Elvárásaink vannak az embertársaink, az állataink, a növényeink, az egész világ felé…
Miért olyan nehéz elfogadni azt, ami akkor és ott éppen úgy van?
Nehéz letenni ezeket, mert sokszor észre sem vesszük, hogy megjelentek. Hiszen mélyen az életünk részei, a mindennapjainké.
Én most próbálok elcsípni egy-egy ilyen pillanatot.
Ha sikerül, megkérdezem magamtól: Mi az amit elvárok, és miért?
Miért süssön a nap, ha előtte esőre vágytam?
Miért virágozzon a növény csupán az én örömömre, ha egyszer ő nem akar?
Miért velem foglalkozzon a párom, ha most ő éppen önmagával akar lenni?
Miért kellene az időnek hozzám idomulnia?
Valami mindig nem jó… valami mindig nem üti meg az elvárásaink mércéjét.
Én úgy érzem, ezek az elvárás-halmazok bebörtönöznek engem. Körülvesznek, és mindig beléjük ütközök.
Kiszabadulni ebből? Azt hiszem apránként lehet. Ha ezeket a lufikat elkezdem egyenként kipukkantgatni. Ha kialakul egy nyílás a “börtön falán”, nem érdemes azonnal kirohanni rajta, mert mindig vissza lehet pattanni, és visszakerülni.
Szerintem érdemes az összes elemét – igen, hosszas munkával – leépíteni, és eltüntetni. Hogy ne maradjon körülöttünk semmi.
Semmi olyan elvárás, ami korlátoz minket, ami negatívan befolyásol, ami folyamatos elégedetlenséget generál bennünk.
Szeretni és elfogadni azt, ami van.
Ha süt a nap, akkor odatartani az arcunkat felé.
Ha esik az eső, akkor hálával gondolni rá, hogy táplálja a növényeinket.
Ha sok a heti teendő, örülni annak, hogy hasznos, eredményes, aktív órák állnak előttem.
Ha kevés, akkor örülni a szabadidőnek, és magamra fordítani.
Ha a párom keres, örömmel fogadni. Ha nem keres, kedves üzenetet küldeni neki.
Örömmel fogadni azt, ha valaki/valami vágyik a társaságomra (ember, állat, növény, tevékenység, bármi…)
Örömmel fogadni minden percet, ami életem része (bármivel is töltöm meg, ha az nekem éppen jó).
A saját vállalkozásom kapcsán is igen sok elvárást kellett/kell megélnem. Ezek egy része belülről fakad, másik része pedig kívülről jön.
Mert igen, létezik az az elvárás is, ami nem a miénk. Mégis minket érint.
Az elvárások körbevesznek.
kép: pixabay
Tőlem sokan elvárják, hogy legyek sikeres vállalkozó. Hogy legyen sok vendégem.
Nagyon sokáig meg akartam felelni ezeknek, épp ezért éreztem magam sokszor sikertelennek.
Aztán rájöttem, ha én nem gyötröm magam ilyesféle elvárásokkal, miért engedném ezt meg a külvilágnak? Ez egy nagy falat volt, amit végül sikerült “kipukkantanom”.
Mindig igyekszem örömmel és hálával fogadni azt, ahogy alakul. Meglátni a lehetőségeket az elvárások helyett.
Talán ez is egy jó módszer lehet. Ha jön egy elvárás, akkor kicserélem egy lehetőséggel.
Azt hiszem érdemes lehet megpróbálni lehámozni magunkról ezeket az elvárás-halmazokat, és beleengedni magunkat az aktuális öröm állapotába.
Megízlelve egy-egy ilyen történést egyre inkább vágyni kezdünk ennek fenntartására.
És ez segíthet minket abban, hogy szorongató elvárások nélkül élvezhessük az életünket.
Én próbálkozom töretlenül.. próbáljátok meg Ti is!
Hajrá!
Ha tetszett az írás, még többet tudhattok meg rólam itt:
www.eramasszazsokeslelektuning.webnode.hu
https://www.facebook.com/soulspamassagetherapy
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: